Abigail Galéria és Aukciós Ház

5. Festmény árverés

Olaj, vászon 100 X 79,5 cm j.b.l.: M. de Corini. Corini Margit a magyar festészet különleges sorsú figurája. Életműve még ma is ismertebb és népszerűbb Franciaországban, mint itthon. Munkái az utóbbi években is szerepeltek párizsi árveréseken. Corini 1924-ben férjhez ment Cornell György filozófushoz és New Yorkban telepedett le. Ott végezte első festészeti tanulmányait, melyeket 1928-tól párizsi szabadiskolákban folytatott. Elsősorban a fauve-ok köre és az expresszionizmus hatott rá. A húszas évek végétől rendszeresen kiállított a Grand Salonban. Budapesten 1931-ben rendezte első önálló kiállítását, jelentős sikerrel. 1943-ban hazatelepült, s az ötvenes évektől visszavonult a művészeti életből. Ebben az időszakban készült képei is kizárólag párizsi témákat dolgoznak fel, amint azt az árverés anyagában is tapasztalhatjuk. Halála után hagyatékából 1993-ban, Gyomán megnyílt a Corini Gyűjtemény. A Szajna-parti horgászok (185. tétel) című kép a hatvanas években készült, s a művésznő kedvelt témáját, az esti Párizs egyik arcát mutatja be. Baloldalon horgászok, a Szajnán távolabb egy jellegzetes párizsi lakóhajó. A folyó túlsó partján emeletes házak fala zárja el a szemlélő elől a várost. Sötétedik, s szinte érezzük, ahogy egyre jobban rátelepszik a tájra a csend. A kompozíció színeit elsősorban a vastagon felhordott festék és a sűrű ecsetvonások gesztusai nyomán kibontakozó kékek, zöldek határozzák meg. Csupán egy-egy vörös és néhány sárga folt töri meg a sötét tónusok mélységét. A háttérben végighúzódó házak ablakaiban megvillanó, intenzív sárga fények ereje azonban elég ahhoz, hogy lendületet, életet vigyen az esti táj ernyedtségébe. A Esős párizsi utca (190. tétel) szintén esti tájkép, ám festésmódja eltér az előző képtől. A színek itt lazúrosabbak, simábban oszlanak szét a felületen. Az előző kép expresszív színvilágához és robosztus ecsetkezeléséhez képest ezt a kompozíciót egyfajta, békés realisztikus alaphang jellemzi. Mintha egy közeli ház ablakából figyelnénk az esőben haladó járókelőket. Magányos figurák és esernyős párok csoportjai haladnak el előttünk. A kék tónusok nyomán szinte érezzük az esti hűvösséget, melyet az utcai világítás, a hirdetőoszlop és a reklámok vöröses fényeinek intenzitása enyhít. " A párizsi éjszakát, az éjszaka magányos bolyongóit, az eső verte kövezeten tükröződő, az ablakokból és a kiskocsmákból kivetődő fényeket, a gázlámpák sugarai által megvilágított tűzfalakat, összebújó párokat, senki sem tudta olyan beleérző erővel megfesteni, mint ő." (Bula Teréz) Corini a párizsi jelenetek mellett főleg portrékat és csendéleteket készített. Az utóbbiak közé tartozik a Virágcsendélet pohárral. A kompozíció érdekessége a csokor színeinek fauve-os izzása és a kép előterének és hátterének lágy tónusai közötti finom egyensúly. A drapéria átlósan ismétlődő hullámvonalai a kép centrumába helyezett, virággal telt vázára irányulnak. Az asztalon baloldalt, a lecsüngő virágokkal szinte összeolvadó gésa szobrocska franciás jelleget kölcsönöz a kompozíciónak.