Pinter Auctionhouse

Fair Partner ✔
Pintér Aukció a Vaszary Galériában - 2025

olaj, vászon 75 x 143 cm Proveniencia:
- Bischitz Sándor magángyűjteményében 1965 – ig.
- Szerepelt: BÁV 13. Művészeti Aukció, 1965. december. 72. tétel
- 1965- től egy budapesti magángyűjteményben

Megemlítve:
- Bényi László: Koszta József, Budapest, 1959. 16. oldal
- Aradi Nóra: Koszta József, Budapest, 1965. 15. oldal
- Egri Mária: Koszta József (Magyar Mesterek) Budapest, 1989.
- Dömötör János: Koszta József festőművész hagyatéki állandó kiállítása, Szentes, 2002.

Reprodukálva:
- Magyar Művészet 1927. 243. oldal
- Szinnyei Merse Anna: Koszta József élete és művészete a dokumentumok tükrében, Budapest, 2014. (16. kép.)

Kiállítva:
- BÁV 13. Művészeti Aukció, 1965. december.
- Koszta József gyűjteményes kiállítása, Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely, 2014. március







Koszta József (1861 - 1949): Mátyás és Beatrix első találkozása

Koszta József egyedi hangvételű festészetét már az első kiállításától fogva (1897) kiemelkedő figyelemben részesítették a hazai múzeumok szakemberei, az állam részéről tudatosan vásárolták alkotásait, megelőzve ezzel a hazai műkereskedelem, a nagyközönség által való felfedezést is. Képeinek vásárlói között ott volt még Szinyei Merse Pál, vagy akár Kassák Lajos is. Szakmailag olyannyira jelentős festőnek tartották, hogy 1906-ban, a megnyíló Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán is ott szerepeltek festményei, mint az igazi magyar lélek vászon ra rögzített alkotásai.
A sikerhez vezető út azonban nem volt ilyen egyszerű Koszta számára. Rendkívül nehéz, szangvinikus természete, belső, hirtelen indulatossága párosult a kompromisszumokat nem ismerő tulajdonságával, melyben saját festészeti arculatát próbálta megtalálni. Mindezek következtében nehezen illeszkedik be a hagyományos képzőművészeti oktatás kereteibe. (Bécs, budapesti Mintarajziskola) Azonban a Müncheni Képzőművészeti Akadémián oktató mestere, Paul Höckler (1854 - 1910) modern szemlélete, a plein air festészet felé való terelése nagy hatást gyakorol Kosztára, de sajnos a konfliktus és az osztályból való kilépés itt sem marad el. Ekkor kényszerből Wilhelm Diez (1837 - 1907) pedagógus átveszi a renitens növendéket, majd mestere óriás hatást gyakorol – újító pedagógiai elvein, művészeti nézetein keresztül – a fiatal, önmaga útját kereső Kosztára. Diez szabadban ábrázolt, szélesen kezelt és színgazdag festőiséggel előadott kortalan lovasjelenetei szembefordultak a tradicionális müncheni akadémia merevségével. Ez hatott Kosztára is, így valószínűleg Diez hatására belekezd egyetlen egy történelmi tárgyú jelenetének megfestésébe, melynek témáját Csánki Dezső, a Hunyadiak korának tudós kutatója ajánlott számára. Mátyás király és Aragóniai Beatrix első találkozása pompás történelmi esemény volt a magyar birodalom számára, melyet a korabeli krónikák is megörökítettek, és ez Kosztának is imponált. A találkozás 1476 decemberében történt, amikor is Mátyás király 3000 lovas kíséretében fogadta Beatrixot Székesfehérvártól, a koronázó várostól fél mérföldre, egy kék posztóval borított úton. (1. kép)
Koszta képépítésében a központi jelenet kétoldalára gyülekező mellékalakokat fest, egyházi méltóságokat, nemeseket, a hintó kíséretét, melyek által az előtérben üresen hagyott ék alak vezeti a tekintetet a háttérbe helyezett, vörös baldachin által is kiemelt főszereplők felé. Beatrix a hintóból kilépve fogadja a térdeplő Mátyás hódolatát. Koszta már ezen a képén sem hagyományos módon ábrázolja a jelenetet - a központi szereplőket hátrébb helyezi, számára a lényeg az egész alkotás koncepciója -, tudatosan él az élénk színek, a
fények-árnyékok, színfoltok adta kompozíciós lehetőséggel. Egyedi festői értékekkel, rendkívül pasztózus, elnagyolt ecsetkezeléssel, sötét, majd felvillanó színfoltok vibrálásával úgy építi fel a jelenetet, mely teljesen szembemegy a millennium történelmi festészet erős müncheni festészettől átitatott tendenciájával, gondoljunk csak Benczúr Gyula: Budavár visszavétele című alkotására. (1896) Koszta e képével mégis felvételt nyert Budapesten Benczúr Gyula mesteriskolájába, ő azonban továbbra is keresi saját, egyedi formanyelvezetét, melynek néhány eleme ezen a történelmi alkotáson már feltűnik: a megzabolázhatatlan alföldi égbolt, a poros út. 1897 - ben kiszabadulva a mesteriskola által képviselt festészeti konvenciók rabságából, egy vakáció alatt megfesti a Hazatérők (1897) című festményét, melyet az állam azonnal megvásárol, s mely képével Koszta rálép a magyar alföldi táj valódi arculatát tükröző, azt lendületes ecsetkezelésével, színgazdag koncentrátumban visszaadó törekvéseinek útjára. Ezt, a Munkácsy Mihály „mágikus” realizmusa által megteremtett népélet-képeket Koszta tovább élteti a maga sajátos posztimpresszionista és expresszionista stílusában. A festő immár teljes mértékben szakít a korábbi studiumok által ráerőltetett stílusokkal, mégis több éven át foglalkoztatja e történelmi témájú festmény végleges kivitelezése, közben Benczúr Gyula sem tudja elfogadni e kép újszerű megjelenítési módját, így hamarosan ismét szakításra került sor. Az érett, befutott művész még az 1928-as évben is visszatér e téma kivitelezéséhez, amely azonban mindörökké befejezetlen marad. Továbbra is több vázlatot, variációt készít, oldottabb színkezeléssel, kevesebb szereplővel, kisebb méretben, akár szűkebb kivágatban megjelenítve e történelmi eseményt. A művész mindeközben már régen megtalálta saját egyedi festői nyelvezetének témáját, a szín és az ecsetvonások expresszív vibrálásában feltárulkozó alföldi világ szépségének ábrázolását, így e kép végleges kivitelezése örökre befejezetlen marad.

A legnagyobb méretű Mátyás-jelenetet ábrázoló kompozíció 1918-ban Szolnokon semmisült meg a világháború pusztításában. (Fotó sem maradt fent róla.) Jelen képünk méretben a második legnagyobb variánsa e témának, mely hűen tükrözi Koszta egykori meg nem alkuvó törekvését, hogy akár a historikus téma megjelenítésében is ragaszkodni kell saját festészeti hitvallásunkhoz, szembemenve a történelmi festészet hivatalos nyelvezetével is. Ez a kép atipikus darab Koszta festészetében, de pont ettől az évtizedeken át tartó belső küzdelemtől lesz ez a festmény kiemelkedő darabja az életműnek, mely egyértelműen rávilágít, reflektál a festő nehéz természetéből fakadó, meg nem alkuvó, de mégis egyedi, rendkívüli életművére.
Az igazság az, hogy ennek a remekműnek méltó, végleges helyét egy Koszta alkotásait felvonultató közgyűjteményben kellene megtalálnia, vagy ha nem, akkor akkor egy jól felépített magángyűjtemény reprezentatív darabjaként is elképzelhető.


- HARGITAY -

1. kép: Aragóniai Beatrix királyné domborműve , 1476 körül. Fehér márvány, 55 × 38,5 cm , Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria)