214. Artikel
Vörösmarty levél feltehetően Fáy Andrásnak (A tételről írt irodalomtörténeti tanulmány a leírásban olvasható.)
1 p. ( 23 x 12 cm méretű lapoldal)
Vörösmarty Mihály által kézzel írt levél.
Vörösmarty Mihálytól ritkán bukkan föl kézirat, nemcsak az aukciókon, hanem a Vörösmarty-kutatásban is. Szerencsére a most aukcionált saját kezű levélke éppen negyedszázada, 1998-ban került elő (először), akkor az irodalomtörténet-írás regisztrálta létét és tulajdonosi útját. A tétel azóta nem jutott nyilvánosságra, ez a mostani tehát a „második” előkerülése.
Az Irodalomtörténeti Közlemények 1998-as évfolyamában Kerényi Ferenc több, addig a kutatók előtt is ismeretlen Vörösmarty-kéziratot tett közzé. A kéziratok – akkor – mind dr. Csapó György magángyűjteményében (Budapest) voltak megtalálhatók. Ennek „a rendkívül gazdag gyűjteménynek, amelynek kéziratanyagából a Petőfi-, az Arany-, a Kölcsey- és a Kossuth-kritikai kiadás is profitál, jelenlegi tulajdonosa (a család történetében III. György) dédunokája Csapó Vilmosnak, az 1848-as ozorai győzőnek, és unokája a gyűjteményt megalapozó (II.) Vilmosnak (1840–1933)”, aki, „úgy tűnik, megszerezte Fáy András (meghalt 1864-ben) […] hagyatékának egy részét is. […] Vörösmarty kapcsán […] mindenképpen említést érdemel, hogy Csapó (II.) Vilmos irodalomtanára Gyulai Pál, a költő első életrajzírója volt.” (Kerényi Ferenc: Ismeretlen Vörösmarty-kéziratok. Itk, 1998. 5–6. sz. 777–786.) Kerényi ezeket az új szerzői autográfiákat a Vörösmarty-kritikai kiadás 19. kötetének (kéziratban maradt cikkek és írások, valamint az 1–18. kötet pótlásai és kiegészítései) összeállítása közben publikálta.
E közlemény 4. számozott darabja, a „Vörösmarty Mihály levélként küldött cédulája, ismeretlennek, dátum nélkül” volt, amely nem más, mint a most kalapács alá kerülő tétel. A Kerényi által szintén közölt „két előbbi levéllel azonos minőségű papírra írott üzenet” olvasata ez:
Kedves barátom
Küldök 5 Pályadrámát: 1. 2. 3. 4. 7. ket. Még három van nálam. Julius’ elsejéig légy szíves Bajzához elküldeni. Én a’ nálam levőt nem sokára hozzád küldöm.
barátod
Vörösmarty
A levél tartalmából kiolvasható, hogy Vörösmarty azt az Akadémia drámapályázatának egyik bírálójaként írta – egy másik, a levélben meg nem nevezett bírálótagnak. Az Akadémia 1833-tól 1844-ig díjazta évente 100 arannyal a legjobb eredeti színműveket (első alkalommal éppen Vörösmarty Vérnász című darabja nyerte el a díjat), nyolc pályamű viszont csak egyetlen évben, 1840-ben érkezett be, ez utal a levél keltezésének évére. Ebből az évben Szigligeti Ede Rózsa című darabja találtatott a legjobbnak, mellette Nagy Ignác Életuntak című vígjátéka kapott még döntően jó értékelést, ez utóbbit is kinyomtatták. (A másik hat darab szerzőjét nem ismerjük, ezek közül kettőt jónak talált a bizottság, négyet pedig gyöngének. - Lásd: Vörösmarty Mihály összes művei. 16. kötet. Publicisztikai írások – Akadémiai és Kisfaludy-Társasági iratok. Sajtó alá rend.: Solt Andor és Fehér Géza, ill. Gergely Pál. Bp., 1977. Akadémiai.)
A pályázat beküldési határideje 1840. március 25. volt, „a drámai választmány véleménye az 1840-iki pálya-vígjátékokról” pedig 1840. augusztus 24-én kelt. A levél megírásának időpontja tehát e két dátum közé kell, hogy essen. Kerényi Ferenc ennél is pontosabban datálta: „Figyelembe véve a március 25-i pályázati záróterminust, az öt vígjáték olvasására fordított időt, a július 1-jére utalást, valamint azt a valószínűséget, hogy Vörösmarty nem elsőként olvasta a darabokat, a megírást 1840 májusára vagy június első felére tehetjük.”
Ami pedig a címzett személyét illeti, arra is tesz javaslatot: „az öttagú bírálóbizottságból a levélíró és az említett Bajza értelemszerűen kiesik. A levélforma laza kezelése, az odavetettség kizárni látszik, hogy a szöveg a Czuczornak elküldött csomag kísérőlevele lett volna, vagy hogy a Vörösmartynál 32 évvel idősebb és őt az egyetemen már tanított Schediusnak szólt volna. A feltételezhető címzett tehát Fáy András.”
Kerényi azonban itt talán túl óvatos, hiszen a levél egy alapvetően Fáy-hagyatékból származó gyűjtemény darabjaként őrződött meg, maga Kerényi is több tételt közölt cikkében, melynek Fáy a címzettje. Nehéz elképzelni, hogy egy „feltételezhetően” Fáynak szóló levél, ami a Fáy-hagyatékban maradt fönn, másnak szólna, s ne a minden vonatkozásban is azonosított Fáynak.
A Fáy-hagyatékból egyébként – nyilvánvalóan áttételekkel – korábban is kerültek már aukciós forgalomba Vörösmarty-kéziratok. Ilyen például a jelen darabhoz időben is közel álló darab, amely a Hunbook 4. online könyvárverésén (2006. ápr. 20.) 44. számú tételként cserélt gazdát: ez Vörösmarty Fáyhoz 1840. április 15-én írott levele volt (amely más utat járt be, s így Kerényi nem közölhette), a Központi Antikvárium 2004. november 26-án tartott árverésén azonban az a Pesten, 1838. március 27-én keltezett levél cserélt gazdát 22. sz. tételként, amelyet Kerényi korábban már ismertetett a Csapó-gyűjtemény részeként.
Jelen Vörösmarty-levél azonban most kerül először árverési kalapács alá.
Korabeli 23 x 12 cm méretű lapoldalra jegyzett levél, gyűjtői állapotban.
A tanulmány Bíró-Balogh Tamás - irodalomtörténész - munkája.
VÉTELI MEGBÍZÁST ADOK
