Hereditas Antikvárium

Fair Partner ✔
14. Könyvárverés

Amszterdam, 1598.
Az északi sarkvidék térképe, amelyet Willem Barentsz harmadik (1596-97) útja során végzett megfigyelései alapján készített kézirat mintájára Baptista van Doetecum metszett rézlemezbe. A munkát eredetileg önállóan vagy kompozit-atlaszok részeként értékesítették, illetve Linschoten „Itinerarium”-ának némelyik kötetébe lett belekötve változatlan formában. A lap – amelyen dupla pontsorral jelezve végigkövethető a hajók útvonala – a sarkvidék térképészetének mérföldköveként elsőként mutatja be a Spitzbergákat (Het Nieuwe Land). Szintén először jeleníti meg Európa részletes északi partvonalát, egészen Novaja Zemlja szigetén Barentsz útjának legtávolabbi pontjáig. Ezt kis házacskával jelölte és Megmentett Házként (Het behouden Huys) utal téli menedékükre. E ponttól keletre, az ázsiai partok már csak a kor térképészeti feltételezéseit tükrözik, aminek bizonyítéka a legendákon alapuló Anian-szoros feltüntetése. Az európai kontinenstől nyugatra eső területek – főként Grönland, Izland és a Baffin-sziget – Martin Frobisher és John Davis az északnyugati átjáró megtalálására tett kísérletének eredményeit ábrázolja. Ez a régió is mutat néhány olyan mitikus kartográfiai részletet, mint „Frisland” és „Estotiland”. A gazdagon illusztrált metszetet három finoman kidolgozott szélrózsa, gályák, bálnák, fókák és egyéb tengeri szörnyek díszítik, valamint megjelenik rajta egy rénszarvasszánt hajtó szamojéd, illetve egy „Polus Magnetis”-nek nevezett sziget is.
Willem Barentsz holland kartográfus és felfedező, a sarkvidéki kutatások egyik nagy úttörője három expedíciót vezetett a sarkkörön túlra, amelyek közül az első kettőre Jan Huygen van Linschoten is elkísérte. Vállalkozásaival Hollandia részére keresett olyan Kelet-Ázsiába vezető hajózási útvonalat, amely gyorsabb és nem az ellenséges portugál fennhatóság alatt álló vizeken halad keresztül. Az első út során eljutott Novaja Zemlja partjáig, de a hatalmas jéghegyek miatt kénytelen volt visszahajózni Hollandiába. Második útja során a befagyott Kara-tenger késztette visszafordulásra. 1596-ban két hajóval indult útnak, amelyekkel felfedezte a Spitzbergákat: elsőként annak legdélebbi tagját, a Medve-szigetet, majd egy héttel később a fő szigetét is. Visszatérve a Medve-szigetre a két hajó szétvált (a térképen már csak egy hajó fut a kijelölt útvonalon). Barentsz nem sokkal később elérte Novaja Zemlját, ahol hajója a jég fogságába esett. A hajó léceiből faházat építve vészelte át a legénység a sarkvidéki telet, amely során Barentsz elkészítette rendkívül dekoratív kéziratos térképét. 1597 júniusában két csónakkal indultak a Kola-félsziget felé, ám Barentsz hét nappal később meghalt. A 12 túlélőt egy kereskedelmi hajó mentette meg, és novemberben jutottak vissza Amszterdamba. Az expedíció által elhagyott faházat majdnem egy évszázaddal később, 1871-ben Elling Carlsen norvég fókavadász találta meg, ezt követően pedig számos tárgyat és dokumentumot gyűjtöttek össze a helyszínről.
Mérete: 420 x 570 (535 x 625) mm. Tiszta, erős nyomat. Példányunk korábban valószínűleg egy kompozit-atlaszhoz tartozott, mivel egy nagyobb méretű üres ívre lett kasírozva, és kézzel megszámozva (lapszáma: 98). Paszpartuban.
Poss.: A verzón Gróf L. László oxfordi gyűjtő és térképtörténész ráragasztott szárazpecsétjével.
Ginsberg (Scandinavia): 47, fig. 47.0.